A tragikus ünnep

1945.05.17 00:00

  1. A Magyarország számára kedvező második bécsi döntést követően, – „ellenszolgáltatásként” – a magyar kormány súlyos árat volt kénytelen fizetni a Hitlernek köszönhető döntésért, és egyre több engedményt kellett tenni Németország felé. Ezek közé tartozott Magyarország csatlakozása is a háromhatalmi (német-olasz-japán) egyezményhez, mellyel az ország lényegében végképp feladta elnemkötelezettségi elvét.

  2. A németbarát szomszédokkal körülvett Magyarország számára már csak egyetlen ország maradt – mely egyébként ekkoriban szintén németbarát volt, ha nem is kötelezte el magát oly mértékben –, mely afféle „rést” jelenthetett a német „élettérben” az angolszász országok felé irányuló kapcsolatfelvétel esetén: Jugoszlávia. Ezért 1940 decemberében, Teleki Pál miniszterelnök örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával.

  3. 1941 márciusában azonban németellenes politikai fordulat állt be Jugoszláviában, ezért Németország déli szomszédunk lerohanása mellett döntött, melyben számított Magyarország részvételére is. A magyar politikai vezetés súlyos dilemma elé került: vagy engedni Hitler követelésének, egyúttal kiegészíteni a revíziót és ezzel végleg elveszíteni a nyugati országok maradék jóindulatát is; vagy pedig ellenszegülni a német akaratnak, ami viszont könnyen az ország német megszállását és a revízió sikereinek elvesztését jelentheti. Teleki továbbra is igyekezett ellenállni a német befolyás elhatalmasodásának, azonban ő is belátta, hogy az országnak muszáj lesz csatlakozni a német támadáshoz (még ha Teleki ezt bizonyos feltételekhez is kötötte volna), amit a magyar katonai vezérkar többsége már eddig is olyannyira szorgalmazott. Mikor pedig már javában folyt a német csapatok átvonulása az országon, megérkezett Nagy-Britannia egyértelmű üzenete is, miszerint, ha Magyarország csatlakozik a Jugoszlávia elleni támadáshoz, akkor a britek részéről a diplomáciai kapcsolatok megszakítására, sőt, alighanem hadüzenetére számíthat az ország. A hazája sorsáért őszinte felelősséget érző, önmarcangolásra hajlamos Teleki, nem látván kiutat e reménytelen helyzetből, az 1941. április 3-ára virradó éjjelen főbe lőtte magát. Öngyilkosságát figyelmeztetésnek szánta, azonban az események menetének új irányt már nem szabhatott. Április 6-án a németek és szövetségeseik lerohanták Jugoszláviát, a britek pedig április 7-én megszakították a diplomáciai kapcsolatokat, azonban (valószínűleg Teleki utolsó tettének köszönhetően) egyelőre nem üzentek hadat Magyarországnak.

  4. A magyar csapatok április 11-én – miután előző nap Horvátország kinyilvánította függetlenségét és így megszűnt Jugoszlávia, amivel a „barátsági szerződés” is hivatalosan érvényét vesztette – lépték át a trianoni határt, csatlakozva a német offenzívához. A súlyos belső feszültségekkel is küzdő Jugoszlávia gyorsan összeomlott és darabjaira hullott, így a magyar csapatokat sehol sem várta erős ellenállás, csupán néhol keveredtek kisebb tűzharcokba.

  5. A délvidéki támadás következtében az új miniszterelnök, Bárdossy László, újabb revíziós sikerrel kezdhette meg kormányzását. Magyarország visszakapta a Bácskát (a Duna, a Tisza és a trianoni határ által körülvett területet), a „baranyai-háromszöget” (a Duna, a Dráva és a trianoni határ által határolt háromszög) és a Muraközt. Ez összesen 11 475 km2-nyi régi-új területet és 1 030 000 lakost jelentett, akiknek 39%-a volt magyar.

  6. Mint ma már tudjuk, hogy ez volt a Horthy-korszak revíziós sikereinek negyedik és egyben utolsó felvonása. 1938 és 1941 között négy nagy területi visszacsatolás történt (minden évre jutott egy), először a Felvidék déli része, majd Kárpátalja, azután Észak-Erdély és a Székelyföld, végül pedig a Délvidék egy része és a Muraköz került újra magyar fennhatóság alá. Magyarország területe a trianoni határokhoz képest majdnem a duplájára, 171 640 km2-re, növekedett, lakosságszáma pedig elérte a 14 683 000 főt; melynek immár csak 77,4%-a volt magyar, így az országra hárult ismét a jelentős számú nemzetiségi lakos jelentette felelősség. A visszacsatolások a gazdaságot is jótékonyan érintették, a kiváló csallóközi és bácskai talaj például a gabonatermelésnek kedvezett, de más példákat is sorolhatnánk.

  7. A revízió területi eredményei sajnos nem tarthattak túl sokáig, mert a háború végül mindet elsöpörte. Ebbe a háborúba azonban, hivatalosan, a XX.század egyik legnagyobb magyar alakjának önfeláldozása miatt, Magyarország egyelőre még nem lépett be. Azonban erre sem kellett már sokat várni…

 

Vissza