Három szovjet marsall Magyarországon

1944.10.12 00:00
  1. Ez alkalommal a második világháborúban és közvetlenül a háború után Magyarországon tevékenykedő, és az ország sorsának alakításában döntő szerepet játszó, három magas rangú szovjet katonai vezető itteni működését és hatásukat ismertetjük néhány sorban. A „szocializmus” időszakában – erre érdemtelen –neveiket utcák sora viselte országszerte, illetve egy-egy ottfelejtett utcanévtábla még mind a mai napig is őrzi a megszállók vezetőinek emlékét. És noha a német elnyomóktól való megszabadítás (mint egyetlen becsülendő tettük) mellett csupán kárt okoztak az országnak – de azt bőven –, hazánk történelméből tanulni csak úgy lehet, ha az eseményeket alakító negatív szereplők nevét és történetét is ismerjük.
  2. A Magyarországot felszabadító-megszálló szovjet erők legfőbb katonai vezetőjének Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsallt tekinthetjük. Malinovszkij fontos szerepet játszott Románia megtörésében és így (szovjet oldalra történő) átállásának elősegítésében, majd ezután, mint a 2.Ukrán Front parancsnoka, gyakorlatilag ő vezette a Magyarország elleni hadműveleteket is. Románia kiugrásával lehetőség nyílott a Magyar Királyság hátbatámadására: a szovjet csapatok így gond nélkül hatolhattak át a Déli-Kárpátok hágóin és a román erőkkel kiegészülve felmorzsolták vagy távozásra kényszerítették a magyar és német egységeket, akik addig sikeresen védték a Kárpátok keleti vonulatait. Malinovszkij csapatai vívták meg 1944 októberében a magyarországi harcok legnagyobb tankcsatáját, a debreceni-hortobágyi páncéloscsatát is; majd Tolbuhin marsall hadseregével egyesülve, hosszas harcok árán elfoglalták Budapestet. Az ostrom előtt Malinovszkij jelezte Sztálinnak, hogy katonáinak pár napos pihenőre és utánpótlásra lenne szükségük a sikeres városostromhoz, azonban Sztálin ezt nem volt hajlandó elfogadni és Budapest azonnali megtámadására adott parancsot, ami így a háború egyik leghosszabb és legvéresebb küzdelmét eredményezte. Mivel a Budapestet védő, jelentős létszámbeli hátrányban lévő német és magyar erők egy része az utolsó töltényig kitartva, elszántan küzdött, és ezért a szovjet csapatok irdatlan erőfeszítések árán is csak rendkívül lassan tudtak eredményeket elérni, Malinovszkij egyre kínosabbnak érezte hadműveletei elakadását. Ezért arra vetemedett, hogy Sztálinnak küldött jelentéseiben az ellenség erőit a sajátjával azonos nagyságrendűnek tüntette fel. És mivel a hadifoglyok száma hazugságait nem támasztotta volna alá, ezért a magyar civil lakosság tömegeit hurcoltatta el „málenykij robotra”, Szibériába, ezzel rengeteg ártatlan polgári személynek évtizedes fogságot és szenvedéseket, sokuknak pedig halálát okozva.
  3. A Magyarország elleni hadműveletek második legfőbb vezetője Fjodor Ivanovics Tolbuhin volt. Tolbuhin marsall a 3.Ukrán Front parancsnokaként Románia kiugrását követően, a Kárpátokat délről megkerülve részt vett a Belgrád környéki harcokban (mármint nem ő, hanem katonái), majd 1944 novemberétől Szerbia irányából hazánk területére nyomulva, bekapcsolódott a magyarországi harcokba. Malinovszkijjal együtt, heves harcok árán elfoglalta Budapestet, majd részt vett a Balaton környéki küzdelmekben és irányította a Dél-Dunántúl meghódítását. Malinovszkijt és Tolbuhint az utókor egyaránt tehetséges hadvezérnek tartja, azonban olyan szempontból mégis szinte egymás ellentétei voltak, hogy míg Tolbuhin aprólékos, óvatosabb vezető volt, addig Malinovszkijt inkább a lendületes támadások, robogó harckocsi-offenzívák támogatójaként ismerjük.
  4. A harmadik meghatározó szovjet katonai vezető Magyarország történetében a háború után az ország megszállásának rögzítését felügyelő Kliment Jefremovics Vorosilov volt. A már fiatalkorától fogva bolsevikként politizáló Vorosilov az 1917-es fordulat előtt – illegális mozgalmi tevékenysége mellett – esztergályosként és köztörvényes bűnözőként „dolgozott”. Sztálint ifjúkora óta ismerte, később pedig legfőbb bizalmasa és feltétlen híve lett. Vorosilov marsall sokáig állt a szovjet katonai hierarchia élén és politikusként súlyos személyes felelősség terheli a második világháború előtti „tisztogatásokért”, letartóztatásokért, kínzásokért és kivégzésekért is. A háború kezdetén mindenki számára nyilvánvalóvá vált Vorosilov alkalmatlansága, és bár személyes bátorsága vitathatatlan volt, iskolázottságának alacsony foka révén gyakorlatilag a hadvezéri antitalentum mintaképének bizonyult, ezért Sztálin is kénytelen volt leváltani kedvenc marsallját és 1942 után Vorosilovot a harctér közelébe sem engedték. 1945 elejétől viszont a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke lett (egy évvel később helyettese, Szviridov folytatta gyakorlati munkáját), ahol a magyar belpolitikába és gazdaságpolitikába rendszeresen durván beavatkozva és katonai erejére támaszkodva gondoskodott az ország kirablásáról, elintézte a kialakulóban lévő demokrácia erőszakos felszámolását, valamint hatalomra segítette a magyarországi kommunistákat, akik aztán több mint negyven évig uralkodtak Magyarország felett…

  5.  

Vissza